fbpx
5 fontos szabály, ha a háborúról beszélsz gyermekeddel

5 fontos szabály, ha a háborúról beszélsz gyermekeddel

Amikor az Itt-hon Ott-hon című mesekönyvem bevezető történetét írtam az szétszabdalt országról, a nagy háborúkról és az otthonukat vesztett emberekről, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a történet a mi valóságunkká, személyes történetünkké válhat.

 

ITT-

Szemtanúi és részesei vagyunk nemzedékünk traumatizálódásának. Amit eddig talán dédanyáink, nagyanyáink elbeszéléséből hallottunk, nem a múlt többé.

 

Most különösen fontos szerepünk van nekünk szülőknek abban, hogy saját példánkkal milyen útravalót, megküzdési stratégiát adunk át a következő nemzedéknek.

 

A hallgatás nem megoldás.

 

De hogyan csináljuk ezt jól?

 

 

#1 A béke veled kezdődik.

 

Tudom, hogy feszült és bizonytalan vagy. Mind azok vagyunk, hiába próbálunk erősnek és magabiztosnak látszani.

Bizonytalanná vált a jövő, amitől mi is szorongunk, félünk.

Ha saját félelmeinket felismerjük, nevén tudjuk nevezni, akkor már megtettük az első lépést a nyugalmunk visszaszerzése érdekében.

Beszéld ki félelmeidet, ventillálj.

Ha ez nem elég kérj segítséget!

Ami viszont fontos ne a gyerek előtt tedd ezt!

A gyermek a szülő tükörképe. Érzi a feszültséged és ha bizonytalanságodnak fültanúja lesz, az az ő szorongását még inkább elmélyíti.

 

 

Az én megküzdési stratégiám például, hogy habár tisztában vagyok a történésekkel, de a fókuszomat a háborús hírek követéséről áttettem a „hogyan tudnék én segíteni?” célpontra.

Vedd észre a segítőket. Vedd észre, hogy ahol baj van mennyire egységben tudnak segíteni az emberek. Ha tudsz segíts te is!

Segíthetsz pénzzel, tárgyi adománnyal vagy önkéntesként az időddel.

Az a jó az emberi agyban, hogy fókuszáltan csak egy dologra képes koncentrálni. Ha a fókuszban a segítés van, akkor az agyad kizárja az egyéb borzalmakat.

 

# 2 Szűrd meg!

 

Ha teheted legalább akkor iktass ki minden külső hírforrást, amikor a gyermek veled van.

– Ne kapcsold be reggel a rádiót/tv-t!

– Ne hallgass híreket az autóban!

– A nagyobbaknál most különösen figyelj arra, hogy milyen digitális tartalmakat fogyaszt! A közösségi média testközelbe hozta a háborút.

 

 

A való világ borzalmainak megszűrésével jelentősen csökkentheted a szorongásukat.

 

#3 Őszintén az ő szintjén

 

Bíztasd, hogy nyugodtan tegye fel kérdéseit, de figyelj, hogy válaszaid őszinték legyenek!

A gyerekeknek remek szenzoraik vannak, hogy kiszűrjék, ha nem mondunk igazat.

 

 

Az „ide nem ér el a háború és nem lesz semmi baj.”

helyett sokkal megnyugtatóbb lehet a gyermeknek, hogy

„bár nem tudom, hogy itt lesz-e háború valamikor, de abban biztos lehetsz, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy akkor is és mindig biztonságban legyünk.”

 

#4 Figyelj a szavaidra!

 

Bár a gyerekek meglepően tájékozottak lehetnek és sok mindent megértenek, de vannak olyan szavak, amit bizony félreérthetnek vagy ami még rosszabb nem értenek. A meg nem értett dolgokat pedig saját belső világuknak megfelelően értelmezhetik, színezhetik ki.

Ez pedig akár ijesztőbb és félelmetesebb lehet a valóságnál.

 

 

Számukra például, hogy a háború itt van „közel” vagy a „szomszédban” egészen mást jelent, mint nekünk.

 

#5 Le a feszültséggel!

 

Hogy mit tehetsz még? A legcsodálatosabb és legkézenfekvőbb dolgokat!

 

Énekeljetek! Azt tudtad, hogy énekelni és félni nem ehet egyszerre? Próbáld ki!

 

Kirándulj, sportolj, táncolj! A mozgás bármilyen formában segít, hogy levezessük a bennünk felgyűlt szorongást.

 

 

És végül, de nem utolsó sorban

Mesélj!

A mese örök, a mese igazság, a mese remény. Remény és kapaszkodó nekünk is, hogy a jó győzni fog és újra béke lesz a világban.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is segíthet ez a bejegyzés, kérlek oszd meg és ezzel segíts!

Tippeld meg hány közös hétvégét tölthetsz együtt gyermekeddel, mielőtt kirepül a családi fészekből!

Tippeld meg hány közös hétvégét tölthetsz együtt gyermekeddel, mielőtt kirepül a családi fészekből!

 

Gondoltad volna, hogy ez a szám valószínű kevesebb, mint 1000?

 

Elégnek tűnik?

 

Nos, ha gyermeked már elmúlt 5 éves, akkor nyugodtan ki is vonhatsz belőle 260-at.

 

Bumm.

 

Talán még nem sejted, ám ahogy nőnek a gyerekek, annál több külön program jut a hétvégékre és ezzel párhuzamosan a közös hétvégék száma is egyre kevesebb.

 

 

Oké, de ott vannak még a hétköznapok.

 

 A hétköznapok?

 

A hétköznapok rohanását, kapkodását mindannyian jól ismerjük. Sokunk görget maga előtt folyamatos feladatlistát és növekvő bűntudatot. A hétköznapokban, ha minőségi időtöltésről beszélünk, az inkább mérhető percekben, mintsem órákban.

 

Egy kétezres évek elején készült felmérés szerint a szülők naponta átlagosan 7 perc minőségi időt töltenek gyermekeikkel. És ebben bizony a hétvége is benne van! Nem gondolnám, hogy az eltelt évek alatt sokat javult volna a helyzet. Sőt!

 

Mindannyian tudjuk, mivel jár a kisgyerekes lét: koránkelés (az már eleve plusz pont, ha végig tudtuk aludni az éjszakát), reggeli készítés ­– sulisoknak esetleg tízórai is –, öltözés (akár többször egymás után), fésülködés, fogmosás, rohanás, délutáni különórák, uzsonna, házi feladat, vacsora, fürdetés, gyors esti mese, fekvés. Emellé meg be kell szuszakolnunk a munkát, házi munkát, esetleg némi felnőtt programot.

 

 

A gyerekek mellett a hetek hónapoknak tűnnek. Egyik születésnapot követi a másik. Az öt hónaposból öt éves lesz, majd hirtelen tizenöt.  Sokszor érzed úgy, hogy ez lehetetlen, és neked tuti máshogy jár az órád, nem telhetett el ennyi idő!  Pedig minden nap egy csoda, egy-egy újabb mérföldkő, de a felnőttkor kötelességei és kihívásai sokszor meggátolnak bennünket abban, hogy mindezt észre vegyük.

 

Érezzük, hogy ez gáz. Lopva próbálunk utána olvasni, hogy mit lehet tenni. Kacérkodunk azzal, hogy kipróbáljuk a lassú nevelést, a kötődő nevelést, vagy bármilyen más nevelést és közben figyeljük magunkat: ugye nem váltunk helikopter szülőkké?

 

Hidd el én is számtalan cikket, posztot, szakirodalmat olvastam a közel húsz éves szülőségem és pedagógus létem során.

 

Egy pont van azonban, ami minden stílusban, irányzatban megegyezik: ez pedig az, hogy az időnek, amit a gyermekkel töltünk tartalmas időnek – vagy ahogy én nevezem minőségi időnek – kell lennie!

 

Ha összeadod azokat az időket, melyeket gyermeked óvodában, iskolában, napköziben, barátoknál, bébiszitterrel, táborban, alvással tölt, azaz minden olyan időt, amibe mi nem tartozunk bele, akkor minden egyes együtt töltött perc hirtelen sokkal értékesebbnek tűnik majd.

 

Ahelyett azonban, hogy most mardosna minket a bűntudat és megpróbálnánk kötelességként naptárunkba vésni a közös minőségi perceket, megosztom veletek

én hogy csinálom:

 

  • A hétköznapokban megpróbálok tudatosan figyelni és összpontosítani, hogy amikor együtt vagyunk (legyen ez egy beszélgetés az autóút alatt vagy egy közös terítés a vacsora előtt)

 

  • és előre tervezéssel hétvégenként kompenzálni. (A mi kedvenc minőségi időtöltő módszerünk, mint bizonyára tudjátok, a közös kirándulás és utazás. Így, és ezért születtek az 5 tornacsuka mesés útikönyvei is.)

 

A titok tehát: megragadni és élvezni a közös pillanatokat!

 

 

És nem, nem lesz minden nap tökéletes, élményekkel, közös pillanatokkal teli.

De remélhetően egy napon, amikor kirepülnek majd, mélységesen elégedett lehetsz magaddal, mert mindent megadtál nekik, ami

a sikeres és boldog felnőtt élethez kell.

3 dolog amit tegyél meg gyermekedért még januárban

3 dolog amit tegyél meg gyermekedért még januárban

Nem fogod megbánni, ha ezeket is felveszed a januári teendők listájára!

 

A legtöbb felnőtt január elején fogadalmakat tesz, számba veszi min is szeretne változtatni, mi mindent szeretne elérni.

 

Ám miközben lelkesen vágunk bele újévi kitűzött céljaink teljesítésébe: toljuk az edzéseket, gondosan megtervezzük a napi, heti étkezésünket, fontos lenne azt is észben tartanunk, hogy gyermekeink még csak az óvodaév/iskolaév felénél járnak. Nekik is szükségük van egy kis újraszerveződésre.

 

Az óvónénik, tanítónénik a megmondhatói, hogy a gyerekek a naptári év elejére igenis elfáradnak. A legtöbb rossz jegy is ebben az időszakban csúszik be, ami nem is csoda, hiszen az ünnepek alatt a gyerekek is leeresztettek kicsit, sok új élmény érte őket, nekik is nehéz visszatérniük a hétköznapok taposómalmaiba. A tavaszi szünet, pláne a nyár pedig még olyan messze van!

Nehéz így motiváltnak maradni.

A rövidebb nappalok, a hektikus családi időbeosztás pedig megnehezítik, hogy időt találjuk egy nyugodt beszélgetéshez.

 

Íme 3 egyszerű dolog, ami segíthet abban, hogy gyermekednek is jól induljon az új év.

 

1. Szervezettség

 

Nézzétek át közösen a felszerelést. Nem szorít a tornacipő? Füzetek, íróeszközök rendben vannak vagy esetleg valamit pótolni kell?

 

Fogjatok egy naptárat és nézzétek át az elkövetkező időszak fontosabb dátumait. Ha nagyobb a gyerkőc kaphatna ő is egy saját asztali naptárat. Vagy készíthettek egy közös családi naptárat, amelyben mindenki könnyen átláthatja a heti feladatait.

 

Nálunk az előszobában erre a célra egy egyszerű fekete tábla szolgál, ahova a hét minden napjára – 5tornacsuka színkóddal természetesen – beleírtuk az elfoglaltságokat (szakkör, edzés…stb)

Nehezebben koncentrál? Az is lehet, hogy nem jól lát. Kérjetek egy időpontot egy látásvizsgálatra! És fogorvosnál mikor voltatok vele utoljára?

2. Értékeljétek a tanórán kívüli programokat!

 

Bár annak a híve vagyok, hogy amibe belekezdtünk, azt csináljuk is végig, nem árt ha elbeszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy az óvodán/iskolán kívüli elfoglaltságaik iránt milyen érzéseket táplálnak. Még mindig örömmel tölti el őket vagy esetleg már nem szeretnek oda járni és kipróbálnának valami mást?

Természetesen a kötelesség fontos dolog, de ezzel a beszélgetéssel arra is rávilágíthatunk, hogy mindig van lehetőség a változtatásra és lehetnek őszinték velünk.

Köthettek kompromisszumot is akár: ezt a tanévet végigcsinálja, de közben keresitek az új lehetőséget, amit akár bemutatóórákon már most kipróbálhat.

3. Figyelj az érzelmi egészségére!

 

A napközis füzetek, értékelések, az ellenőrző (vagy most már Kréta felület) tájékoztatnak minket arról, hogy gyermekünk hogyan sajátitja el a megfelelő készségeket, hogyan halad tanulmányaiban.

De rajtunk kívül senki nem fog arra figyelmet fordítani, hogy milyen a közösségi élete (és itt nem a közösségi médiára gondolok), hogy éli meg a vele történteket.

Egy csendes autózás jó alkalom lehet egy kötetlen beszélgetésre arról, hogy kivel töltötte az idejét, tapasztalt-e valamit ami esetleg negatívan érintette.

Természetesen tudom, milyen nehéz beszélgetést kezdeményezni egy fáradt kisgyerekkel, ezért készítettem ezeket a beszélgetésindító kérdéssorokat segítségül.

Beszélgetésindító kérdéssor ovisoknak

Beszélgetésindító kérdéssor kisiskolásoknak