Miért kellene minél gyakrabban „természet-vitamin” adni gyermekeinknek?
Összeszedtem 5 érvet, azaz 5 összetevőt, mely a természet-vitaminban megtalálható.
#Nyugalom
Bizonyára Te is hallottál már róla, hogy a színek hatással vannak az emberre.Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy a nyugalom színe a ZÖLD. A zöld látványa megnyugtat. Hol találhatnánk több zöld színt, mint a természetben?
#Kitartás
Távol az otthontól megtapasztalhatjuk, hogy nem lehet minden igényünket azonnal kielégíteni. Egy túrázás során bizony gyakran lesz piszkos a kezünk és a természetben sincs mindig kéznél egy patak vagy egy forrás. Ha a kezünket a magunkkal hozott ivóvízzel mossuk meg, akkor könnyen szomjan maradhatunk. Megtapasztalhatjuk milyen izzadni, fázni, kellemesen elfáradni. A természetben sok olyan helyzet adódhat, amikor erőt kell venni magunkon. Ezek a fontos tapasztalatok segítenek abban, hogy az életünkben előforduló nehézségekkel könnyebben birkózunk majd meg.
#Kreativitás
A természetben általában nincsenek mesterségesen kialakítva a játék feltételei. Gyermekünknek bizony fel kell találnia magát, ha játszani akar. Nekünk szülőknek is nagy tapasztalat felfedezni, mi mindennel képesek hosszú időn keresztül eljátszani gyermekeink.
#Tisztelet
Ahogy az embereknek, a természetnek is meg kell adnunk a tiszteletet. A természetjárásnak is vannak szabályai. Megtanulják, hogy a természetet óvni kell: nem törjük le a faágat, nem tépkedjük a leveleket és a vadvirágok is a réten mutatnak a legszebben. Megtanulják, hogy a rovarok is a természet részei, s míg otthonunkban pl. a hangyák nem kívánatos jelenségek, a természetben érdekes megfigyelnünk őket. Azt, hogy a magunkkal vitt szemetet otthon dobjuk ki, gondolom mondanom sem kell.
#Énkép
A természetben egészen más ingerek érnek bennünket, mint otthon. Tapintással, hallással, szaglással kapcsolódunk a természethez. Megtapasztalhatjuk és átélhetjük, hogy a természet részei vagyunk.
Az itt és most, a tudatos jelenlét érzése, a mentális egészség szempontjából sem elhanyagolható.
Gondoskodó szülőként ne feledkezzünk el tehát egy-egy nagy adag „Természet – Vitaminról”!
Amikor az Itt-hon Ott-hon című mesekönyvem bevezető történetét írtam az szétszabdalt országról, a nagy háborúkról és az otthonukat vesztett emberekről, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a történet a mi valóságunkká, személyes történetünkké válhat.
Szemtanúi és részesei vagyunk nemzedékünk traumatizálódásának. Amit eddig talán dédanyáink, nagyanyáink elbeszéléséből hallottunk, nem a múlt többé.
Most különösen fontos szerepünk van nekünk szülőknek abban, hogy saját példánkkal milyen útravalót, megküzdési stratégiát adunk át a következő nemzedéknek.
A hallgatás nem megoldás.
De hogyan csináljuk ezt jól?
#1 A béke veled kezdődik.
Tudom, hogy feszült és bizonytalan vagy. Mind azok vagyunk, hiába próbálunk erősnek és magabiztosnak látszani.
Bizonytalanná vált a jövő, amitől mi is szorongunk, félünk.
Ha saját félelmeinket felismerjük, nevén tudjuk nevezni, akkor már megtettük az első lépést a nyugalmunk visszaszerzése érdekében.
Beszéld ki félelmeidet, ventillálj.
Ha ez nem elég kérj segítséget!
Ami viszont fontos ne a gyerek előtt tedd ezt!
A gyermek a szülő tükörképe. Érzi a feszültséged és ha bizonytalanságodnak fültanúja lesz, az az ő szorongását még inkább elmélyíti.
Az én megküzdési stratégiám például, hogy habár tisztában vagyok a történésekkel, de a fókuszomat a háborús hírek követéséről áttettem a „hogyan tudnék én segíteni?” célpontra.
Vedd észre a segítőket. Vedd észre, hogy ahol baj van mennyire egységben tudnak segíteni az emberek. Ha tudsz segíts te is!
Az a jó az emberi agyban, hogy fókuszáltan csak egy dologra képes koncentrálni. Ha a fókuszban a segítés van, akkor az agyad kizárja az egyéb borzalmakat.
# 2 Szűrd meg!
Ha teheted legalább akkor iktass ki minden külső hírforrást, amikor a gyermek veled van.
– Ne kapcsold be reggel a rádiót/tv-t!
– Ne hallgass híreket az autóban!
– A nagyobbaknál most különösen figyelj arra, hogy milyen digitális tartalmakat fogyaszt! A közösségi média testközelbe hozta a háborút.
A való világ borzalmainak megszűrésével jelentősen csökkentheted a szorongásukat.
#3 Őszintén az ő szintjén
Bíztasd, hogy nyugodtan tegye fel kérdéseit, de figyelj, hogy válaszaid őszinték legyenek!
A gyerekeknek remek szenzoraik vannak, hogy kiszűrjék, ha nem mondunk igazat.
Az „ide nem ér el a háború és nem lesz semmi baj.”
helyett sokkal megnyugtatóbb lehet a gyermeknek, hogy
„bár nem tudom, hogy itt lesz-e háború valamikor, de abban biztos lehetsz, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy akkor is és mindig biztonságban legyünk.”
#4 Figyelj a szavaidra!
Bár a gyerekek meglepően tájékozottak lehetnek és sok mindent megértenek, de vannak olyan szavak, amit bizony félreérthetnek vagy ami még rosszabb nem értenek. A meg nem értett dolgokat pedig saját belső világuknak megfelelően értelmezhetik, színezhetik ki.
Ez pedig akár ijesztőbb és félelmetesebb lehet a valóságnál.
Számukra például, hogy a háború itt van „közel” vagy a „szomszédban” egészen mást jelent, mint nekünk.
#5 Le a feszültséggel!
Hogy mit tehetsz még? A legcsodálatosabb és legkézenfekvőbb dolgokat!
Énekeljetek! Azt tudtad, hogy énekelni és félni nem ehet egyszerre? Próbáld ki!
Kirándulj, sportolj, táncolj! A mozgás bármilyen formában segít, hogy levezessük a bennünk felgyűlt szorongást.
Nem fogod megbánni, ha ezeket is felveszed a januári teendők listájára!
A legtöbb felnőtt január elején fogadalmakat tesz, számba veszi min is szeretne változtatni, mi mindent szeretne elérni.
Ám miközben lelkesen vágunk bele újévi kitűzött céljaink teljesítésébe: toljuk az edzéseket, gondosan megtervezzük a napi, heti étkezésünket, fontos lenne azt is észben tartanunk, hogy gyermekeink még csak az óvodaév/iskolaév felénél járnak. Nekik is szükségük van egy kis újraszerveződésre.
Az óvónénik, tanítónénik a megmondhatói, hogy a gyerekek a naptári év elejére igenis elfáradnak. A legtöbb rossz jegy is ebben az időszakban csúszik be, ami nem is csoda, hiszen az ünnepek alatt a gyerekek is leeresztettek kicsit, sok új élmény érte őket, nekik is nehéz visszatérniük a hétköznapok taposómalmaiba. A tavaszi szünet, pláne a nyár pedig még olyan messze van!
Nehéz így motiváltnak maradni.
A rövidebb nappalok, a hektikus családi időbeosztás pedig megnehezítik, hogy időt találjuk egy nyugodt beszélgetéshez.
Íme 3 egyszerű dolog, ami segíthet abban, hogy gyermekednek is jól induljon az új év.
1. Szervezettség
Nézzétek át közösen a felszerelést. Nem szorít a tornacipő? Füzetek, íróeszközök rendben vannak vagy esetleg valamit pótolni kell?
Fogjatok egy naptárat és nézzétek át az elkövetkező időszak fontosabb dátumait. Ha nagyobb a gyerkőc kaphatna ő is egy saját asztali naptárat. Vagy készíthettek egy közös családi naptárat, amelyben mindenki könnyen átláthatja a heti feladatait.
Nálunk az előszobában erre a célra egy egyszerű fekete tábla szolgál, ahova a hét minden napjára – 5tornacsuka színkóddal természetesen – beleírtuk az elfoglaltságokat (szakkör, edzés…stb)
Nehezebben koncentrál? Az is lehet, hogy nem jól lát. Kérjetek egy időpontot egy látásvizsgálatra! És fogorvosnál mikor voltatok vele utoljára?
2. Értékeljétek a tanórán kívüli programokat!
Bár annak a híve vagyok, hogy amibe belekezdtünk, azt csináljuk is végig, nem árt ha elbeszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy az óvodán/iskolán kívüli elfoglaltságaik iránt milyen érzéseket táplálnak. Még mindig örömmel tölti el őket vagy esetleg már nem szeretnek oda járni és kipróbálnának valami mást?
Természetesen a kötelesség fontos dolog, de ezzel a beszélgetéssel arra is rávilágíthatunk, hogy mindig van lehetőség a változtatásra és lehetnek őszinték velünk.
Köthettek kompromisszumot is akár: ezt a tanévet végigcsinálja, de közben keresitek az új lehetőséget, amit akár bemutatóórákon már most kipróbálhat.
3. Figyelj az érzelmi egészségére!
A napközis füzetek, értékelések, az ellenőrző (vagy most már Kréta felület) tájékoztatnak minket arról, hogy gyermekünk hogyan sajátitja el a megfelelő készségeket, hogyan halad tanulmányaiban.
De rajtunk kívül senki nem fog arra figyelmet fordítani, hogy milyen a közösségi élete (és itt nem a közösségi médiára gondolok), hogy éli meg a vele történteket.
Egy csendes autózás jó alkalom lehet egy kötetlen beszélgetésre arról, hogy kivel töltötte az idejét, tapasztalt-e valamit ami esetleg negatívan érintette.
Természetesen tudom, milyen nehéz beszélgetést kezdeményezni egy fáradt kisgyerekkel, ezért készítettem ezeket a beszélgetésindító kérdéssorokat segítségül.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlapon a felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. Kérem tekintse meg adatvédelmi tájékoztatónkat és ha elfogadja sütibeállításainkat, nyomjon az Elfogadom gombra.ElfogadomAdatvédelmi tájékoztató
