Gondoltad volna, hogy ez a szám valószínű kevesebb, mint 1000?
Elégnek tűnik?
Nos, ha gyermeked már elmúlt 5 éves, akkor nyugodtan ki is vonhatsz belőle 260-at.
Bumm.
Talán még nem sejted, ám ahogy nőnek a gyerekek, annál több külön program jut a hétvégékre és ezzel párhuzamosan a közös hétvégék száma is egyre kevesebb.
Oké, de ott vannak még a hétköznapok.
A hétköznapok?
A hétköznapok rohanását, kapkodását mindannyian jól ismerjük. Sokunk görget maga előtt folyamatos feladatlistát és növekvő bűntudatot. A hétköznapokban, ha minőségi időtöltésről beszélünk, az inkább mérhető percekben, mintsem órákban.
Egy kétezres évek elején készült felmérés szerint a szülők naponta átlagosan 7 perc minőségi időt töltenek gyermekeikkel. És ebben bizony a hétvége is benne van! Nem gondolnám, hogy az eltelt évek alatt sokat javult volna a helyzet. Sőt!
Mindannyian tudjuk, mivel jár a kisgyerekes lét: koránkelés (az már eleve plusz pont, ha végig tudtuk aludni az éjszakát), reggeli készítés – sulisoknak esetleg tízórai is –, öltözés (akár többször egymás után), fésülködés, fogmosás, rohanás, délutáni különórák, uzsonna, házi feladat, vacsora, fürdetés, gyors esti mese, fekvés. Emellé meg be kell szuszakolnunk a munkát, házi munkát, esetleg némi felnőtt programot.
A gyerekek mellett a hetek hónapoknak tűnnek. Egyik születésnapot követi a másik. Az öt hónaposból öt éves lesz, majd hirtelen tizenöt. Sokszor érzed úgy, hogy ez lehetetlen, és neked tuti máshogy jár az órád, nem telhetett el ennyi idő! Pedig minden nap egy csoda, egy-egy újabb mérföldkő, de a felnőttkor kötelességei és kihívásai sokszor meggátolnak bennünket abban, hogy mindezt észre vegyük.
Érezzük, hogy ez gáz. Lopva próbálunk utána olvasni, hogy mit lehet tenni. Kacérkodunk azzal, hogy kipróbáljuk a lassú nevelést, a kötődő nevelést, vagy bármilyen más nevelést és közben figyeljük magunkat: ugye nem váltunk helikopter szülőkké?
Hidd el én is számtalan cikket, posztot, szakirodalmat olvastam a közel húsz éves szülőségem és pedagógus létem során.
Egy pont van azonban, ami minden stílusban, irányzatban megegyezik: ez pedig az, hogy az időnek, amit a gyermekkel töltünk tartalmas időnek – vagy ahogy én nevezem minőségi időnek – kell lennie!
Ha összeadod azokat az időket, melyeket gyermeked óvodában, iskolában, napköziben, barátoknál, bébiszitterrel, táborban, alvással tölt, azaz minden olyan időt, amibe mi nem tartozunk bele, akkor minden egyes együtt töltött perc hirtelen sokkal értékesebbnek tűnik majd.
Ahelyett azonban, hogy most mardosna minket a bűntudat és megpróbálnánk kötelességként naptárunkba vésni a közös minőségi perceket, megosztom veletek
én hogy csinálom:
- A hétköznapokban megpróbálok tudatosan figyelni és összpontosítani, hogy amikor együtt vagyunk (legyen ez egy beszélgetés az autóút alatt vagy egy közös terítés a vacsora előtt)
- és előre tervezéssel hétvégenként kompenzálni. (A mi kedvenc minőségi időtöltő módszerünk, mint bizonyára tudjátok, a közös kirándulás és utazás. Így, és ezért születtek az 5 tornacsuka mesés útikönyvei is.)
A titok tehát: megragadni és élvezni a közös pillanatokat!
