Amikor az Itt-hon Ott-hon című mesekönyvem bevezető történetét írtam az szétszabdalt országról, a nagy háborúkról és az otthonukat vesztett emberekről, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a történet a mi valóságunkká, személyes történetünkké válhat.
Szemtanúi és részesei vagyunk nemzedékünk traumatizálódásának. Amit eddig talán dédanyáink, nagyanyáink elbeszéléséből hallottunk, nem a múlt többé.
Most különösen fontos szerepünk van nekünk szülőknek abban, hogy saját példánkkal milyen útravalót, megküzdési stratégiát adunk át a következő nemzedéknek.
A hallgatás nem megoldás.
De hogyan csináljuk ezt jól?
#1 A béke veled kezdődik.
Tudom, hogy feszült és bizonytalan vagy. Mind azok vagyunk, hiába próbálunk erősnek és magabiztosnak látszani.
Bizonytalanná vált a jövő, amitől mi is szorongunk, félünk.
Ha saját félelmeinket felismerjük, nevén tudjuk nevezni, akkor már megtettük az első lépést a nyugalmunk visszaszerzése érdekében.
Beszéld ki félelmeidet, ventillálj.
Ha ez nem elég kérj segítséget!
Ami viszont fontos ne a gyerek előtt tedd ezt!
A gyermek a szülő tükörképe. Érzi a feszültséged és ha bizonytalanságodnak fültanúja lesz, az az ő szorongását még inkább elmélyíti.
Az én megküzdési stratégiám például, hogy habár tisztában vagyok a történésekkel, de a fókuszomat a háborús hírek követéséről áttettem a „hogyan tudnék én segíteni?” célpontra.
Vedd észre a segítőket. Vedd észre, hogy ahol baj van mennyire egységben tudnak segíteni az emberek. Ha tudsz segíts te is!
Segíthetsz pénzzel, tárgyi adománnyal vagy önkéntesként az időddel.
Az a jó az emberi agyban, hogy fókuszáltan csak egy dologra képes koncentrálni. Ha a fókuszban a segítés van, akkor az agyad kizárja az egyéb borzalmakat.
# 2 Szűrd meg!
Ha teheted legalább akkor iktass ki minden külső hírforrást, amikor a gyermek veled van.
– Ne kapcsold be reggel a rádiót/tv-t!
– Ne hallgass híreket az autóban!
– A nagyobbaknál most különösen figyelj arra, hogy milyen digitális tartalmakat fogyaszt! A közösségi média testközelbe hozta a háborút.
A való világ borzalmainak megszűrésével jelentősen csökkentheted a szorongásukat.
#3 Őszintén az ő szintjén
Bíztasd, hogy nyugodtan tegye fel kérdéseit, de figyelj, hogy válaszaid őszinték legyenek!
A gyerekeknek remek szenzoraik vannak, hogy kiszűrjék, ha nem mondunk igazat.
Az „ide nem ér el a háború és nem lesz semmi baj.”
helyett sokkal megnyugtatóbb lehet a gyermeknek, hogy
„bár nem tudom, hogy itt lesz-e háború valamikor, de abban biztos lehetsz, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy akkor is és mindig biztonságban legyünk.”
#4 Figyelj a szavaidra!
Bár a gyerekek meglepően tájékozottak lehetnek és sok mindent megértenek, de vannak olyan szavak, amit bizony félreérthetnek vagy ami még rosszabb nem értenek. A meg nem értett dolgokat pedig saját belső világuknak megfelelően értelmezhetik, színezhetik ki.
Ez pedig akár ijesztőbb és félelmetesebb lehet a valóságnál.
Számukra például, hogy a háború itt van „közel” vagy a „szomszédban” egészen mást jelent, mint nekünk.
#5 Le a feszültséggel!
Hogy mit tehetsz még? A legcsodálatosabb és legkézenfekvőbb dolgokat!
Énekeljetek! Azt tudtad, hogy énekelni és félni nem ehet egyszerre? Próbáld ki!
Kirándulj, sportolj, táncolj! A mozgás bármilyen formában segít, hogy levezessük a bennünk felgyűlt szorongást.
És végül, de nem utolsó sorban
Mesélj!
A mese örök, a mese igazság, a mese remény. Remény és kapaszkodó nekünk is, hogy a jó győzni fog és újra béke lesz a világban.
Ha úgy gondolod, hogy másnak is segíthet ez a bejegyzés, kérlek oszd meg és ezzel segíts!
